|
C
|
astle már a helyszínen várta Beckett-et a kávéval. A nyomozó
nem sokkal utána érkezett meg. Kiszállt a fekete Dodge Charger-ből és kérdőn
nézett az íróra.
- Hát te Castle? – kérdezte meglepve.
- Éppen a reggeli sétámon voltam a közelben, amikor Esposito
hívott.
- Esposito? – Kate az említett felé fordult, de Javi éppen
egy járőrrel beszélt. – Értem.
- Talán gondot jelent? El is mehetek...
- Nem-nem. – visszakozott Kate. – Örülök, hogy látlak. – Egy
halvány mosoly jelent meg az arcán.
Már hetek óta nem dolgoztak együtt. Castle a robbantásos ügy
után kezdett elmaradozni. Egyre többször ment el nap közben, hol randizni, hol
pedig valami más okot találva. Beckett még hívta jó párszor, amikor friss
hullát találtak, de végül már ez is abba maradt. A nyomozót zavarta a változás.
A papírmunka közben folyton elkalandozott, arra gondolt, hogy régebben – még ha
semmi hasznát sem vette – legalább Rick ott ült mellette. „Elkéstem.” – gondolta. – „Már
mindegy, hogyan is érzek...hisz már továbblépett.” – mondogatta magának
minden alkalommal, amikor a kezében volt a telefonja. Így kezdődött a mai nap
is, ezért nem Kate telefonált Castle-nek.
- Hé, Beckett! – lépett mellé Esposito.
- Mink van, Fiúk? – kérdezte, majd elfogadta a felé nyújtott
kávét.
- Duke Emerson, negyvenhárom éves amerikai férfi. –
prezentált Espo miközben Lanie felé tartottak. – A New York-i Eagles Hokicsapat
neves edzője.
- Azé a lánycsapaté, akik megnyerték a tavalyi bajnokságot?
– kérdezte Castle.
- Pontosan.
- Nemrég voltam egy meccsükön. Csúnyán visszaesett a csapat
teljesítménye.
- Köszönjük a friss sporthíreket, Castle, de koncentráljunk
a gyilkosságra. – zárta rövidre a témát Kate.
- Üdv, Beckett! – pillantott fel Lanie. - ...és Castle!
Régen láttalak terepen!
- Én is örülök, Lanie! – mosolyodott el Rick.
- Halál oka? – Kate komolyan vágott közbe. Még túlságos a
Castle felbukkanása által keltett vegyes érzelmek hatása alatt volt.
- Egy ütés a fejre – a korboncnok a véres részre mutatott a
fejen – Ebbe még nem halt volna bele, csak elveszíti az eszméletét. Viszont...
– Lanie felemelte a mellette lévő hokiütődarabot. - ...ezt a gyomrába szúrták,
majd kihúzták.
- Szóval a támadó hátulról közelített... – kezdte a nyomozó.
- Ismerték egymást! – jegyezte meg Castle.
- ...leütötte a férfit...
- Helyzeti előny! A gyilkos szemtől szemben gyengébb lett
volna!
- Mi az, amiért leszúrnál egy eszméletlen embert?
- Talán bosszú?!
- De azt használta, amit itt talált. Egy ütőt...
- Tehát nem tervezte meg! Alkalom szülte gyilkosunk van! –
vigyorodott el Castle.
- Pontosan. – biccentett Kate és alig észrevehetően neki is
mosolyra húzódott a szája.
Esposito, Ryan és Lanie, akik eddig csak figyelték a
jelenetet, most összenéztek. Kevin tátott szájjal nézett Javi-ra, aki csak
megrázta a fejét. Dr. Parish pedig megköszörülte a torkát, mire a nyomozó-író
páros rákapta a tekintetét.
- Bemegyek a hullával – egyenesedett fel a földről – hívlak,
ha végeztem!
- Rendben, kösz. – bólintott Beckett.
Espo arrébb állt, hogy a hullaszállítók elvihessék a testet,
majd megállt Castle mellett.
- Beckett! A csapatot behivattam a kapitányságra.
- Nagyszerű. Akkor mi Castle-lel visszamegyünk beszélni
velük. Ti, Ryan-nel hallgassátok ki a csarnok személyzetét. Nincsenek-e kamerák
bárhol az épületen belül és kívül. Valakinek látnia kellett valamit.
- Meglesz. – És a két férfi lelépett a helyszínről.
Rick kiitta a kávéja utolsó néhány kortyát, majd körbenézett
a csarnokban. Középen hatalmas jégpálya terült el, körülötte a plexi
védőüveggel. A pálya jobb oldalán a játékvezetők helye volt megadva, a hosszú
asztal két oldalán pedig a kispadok. A hazai csapat kispadjának területén
álltak ők, és itt volt az edző teste pár perccel ezelőtt.
- Menjünk, Castle.
Elindultak a feléjük legközelebb eső felfelé vezető lépcsőn.
A lelátó negyven sorból áll a pálya minden oldalán. Rick lassan felfelé haladva
szinte minden soron végignézett. Meccseken ezek mind tömve vannak emberrel. Nem
egyszer ült ő is a nézőtéren Alexis-szel.
***
A liftajtók kinyíltak és Beckett lépett ki először, majd
utána Castle, de a férfi megtorpant. Az egész őrsöt bevették a sportmelegítőbe
öltözött lányok.
- Hű, a pályán valahogy kevesebben vannak – indult el
Beckett után, aki közben az asztalához sietett.
Gates éppen az egyik csapattaggal beszélgetett az irodája
ajtajában.
- Beckett nyomozó?! – állt meg az asztal mellett egy
szőkésbarna hajú, Kate-el egy magas lány.
- Igen?
- Liz McCarthy – nyújtotta a kezét diplomatikusan. – A
csapatkapitány.
Beckett elfogadta a kézfogást és éppen az egyik irodába
invitálta volna Liz-t, amikor észrevette, hogy a lány szó szerint Castle-re
vigyorog.
- Ő Richard Castle... – kezdte Kate.
- Ó tudom, olvastam a könyveit. – Liz kezet fogott az íróval
is.
- Igazán? – húzta ki magát Rick.
- Még szép! Maga is rendőrnek állt? – csillant fel a lány
szeme.
- Nos, mondhatjuk, hogy...
- Jöjjön, Miss McCarthy! Lenne pár kérdésem, nagyra
értékelném, ha válaszolna.
Beckett bekísérte Liz-t abba a helyiségbe, ahol a
családtagokkal is szoktak beszélni. A lány leült, majd vele szembe Beckett is
ugyanígy tett.
- Gondolom, már tudják, hogy miért vannak itt.
- A kapitány elmondta. Az edzőt eltették láb alól...
Kate legnagyobb meglepetésére a lány arcán szomorúságnak
jele sem volt. Teljes nyugalommal közölte a tényt, hogy meggyilkolták az
edzőjüket.
- Nem rendítette meg a hír. – jegyezte meg Beckett.
- Mi tagadás? – dőlt hátra Liz. – Úgy kihajtott bennünket az
elmúlt szezonban, hogy hárman lesérültek, és mint a csapatkapitány
kinyilvánítottam nem tetszésemet.
- Veszekedtek?
- Miaz hogy! Pedig csak annyit mondtam, hogy több lazítás
kéne, és csinálhatnánk csapatépítő gyakorlatokat...
- Erre ő?
- Ordított velem, hogy mit képzelek, hogy beleszólok a
munkájába. Addig fajult a dolog, hogy bedobtam az ütőmet és leléptem.
- De még mindig a csapatban van, nem igaz?
- Tudja, Beckett nyomozó, én jobban kellettem neki, mint ő
nekem.
Kate elgondolkodott. Kissé feszéjezte a lány hozzáállása, de
nem akart hirtelen és elhamarkodott következtetéseket levonni.
- Ne értsen félre, nyomozó! Én élek-halok a csapatért és a
játékért, de én csak értük játszom – intett az ajtó felé – Nem a serlegért. Nem
a pénzért. De Emerson edző már csak ezeket látta bennünk!
- Értem, Miss McCarthy. Magukon kívül ki vehette ezt még
észre? Esetleg nem akarta valaki, hogy Mr. Emerson lemondjon az edzőségről? –
kérdezte Beckett.
- Sokunknak a szülei nem nézték jó szemmel. Pár apuka
készült is beszélni vele.
- A maga apja is?
- Nem. Nekem nincs apám.
- Értem. És Mr. Emerson milyen kapcsolatban állt a
vezetőséggel?
- Fogalmam sincs, Beckett nyomozó. Mi nagyon ritkán látunk
bárkit is a nagyok közül.
- Rendben. Köszönöm, hogy a rendelkezésemre állt. – állt fel
a helyéről Kate.
- Kérem.
- Szólna a csapatnak, hogy Esposito és Ryan nyomozóknál
adják meg a közvetlen elérhetőségüket és lehetőleg senki ne utazzon el.
- Vegye úgy, hogy el van intézve.
 |
| 2.fejezet ~ 02/19 |
